"Pillanat alatt megszeretni egy földdarabot. Nekem így kezdődött a szőlészet. Megérezni, hogy ott valami különleges születhet....

Hóban mentem ki Gyöngyöspata fölé, a Mátra magas hegyei közé nyúló Úrráteszi dűlőbe. Tavaszig még nem derült ki, mi is lapul a fehér lepel alatt, "látatlanban" vettük meg a harmad hektárnyi szőlőt. Először csak egy "háztájit" műveltünk Budapestről, hétvégente és ünnepnapokon. Magával ragadott a borászkodás szépsége. Mire öt év után "összeköltöztünk" szőlőinkkel Gyöngyöspatán már hat háztáji büszke gazdái voltunk. Az Úrráteszi után sikerült kékfrankos ültetvényt vásárolnunk a Geregen is, ahol telepítettünk pinot noirt is. Nem volt tudatos döntés, hogy elsősorban vörösborokkal foglalkozzunk, jelenleg mégis túlnyomórészt vörösborokat készítünk. Ki szeretnénk még itt próbálni jónéhány fajtát, de jelentős mennyiségi bővülésre nem törekszünk. Megygőződésünk, hogy a Szücsi, Pata és Tarján körüli dűlők változatossága, egyedisége még sok meglepetést tartogat számunkra és Tőkés Társaink számára."

Egyértelműen az utóbbi. A Külkereskedelmi Főiskolára jártam, amikor a Duna Tv-n láttam egy interjúcsokrot borászokkal. Szepsy István akkor elhangzott szavai jelentették a villámcsapást, akkor csillant meg előttem először, hogy mennyire különleges dolog is a szőlő és a bor. Utána a Borbarátban, Alkonyi László kezei alatt tanultam bele a borról való írásba, a kóstolásba. Szerencsémre sok helyre magával vitt, főleg Tokajban értek meghatározó benyomások. Szerencsére Livi (feleségem) első perctől fogva osztozott szenvedélyemben a szőlő és a bor iránt, így 2004-ben együtt kezdtük el művelni első kis szőlőnket és készítettünk két hordó bort.

Számodra mi a fontosabb: a termőhely, vagy a szőlőfajta?

Kiváló szőlőfajta nagyon sok van, de egyértelműen egy-egy  különleges termőhely jelenti számomra az igazi izgalmat, a megismételhetelen értéket. Célom is az, hogy elsősorban a termőhely egyedi értékeit, karakterét mutassam meg a boraimban, persze törekedve a harmóniára is. Örülök hogy kékfrankosunk több dűlőben is van (Gereg, Úrráteszi), mert így módom nyílik megmutatni a terroir-okban lakozó különbségeket.

No és persze a növényvédelem! Mivel permetezel, illetve mivel véded ültetvényeidet? Fontos ez egyáltalán?

Sajnos egyelőre nem telik saját traktorra, így még nem magam kontrollálom a növényvédelmet. Majd ha lesz saját traktorom, akkor mindenképpen törekszem majd minél kímélőbb szerekkel permetezni. Addig a talajmunka egy részét szeretném átalakítani, jövőre úgy tervezem hogy egyes szőlőinkben minden második sorközt gyepesítem és kézzel kaszálom, a szerves talajélet szerintem  a minőségi továbblépés egyik kulcsa.

Használsz bármiféle adalékanyagot boraid készítéséhez, vagy teljesen a
természetre bízod a dolgok elrendezését?

Igyekszem a minimumra venni a beavatkozásokat. Ként természetesen használok, ezenkívül bentonitot  vagy tojásfehérjét a derítéshez, valamint élesztőtápanyagot. Ez utóbbit azért, mert fajélesztőt nem használunk, és így érzem biztonságban, hogy ne maradjon maradékcukor a borainkban. Ez azért lenne kockázat, mert mi nem tudnánk az újraerjedés veszélye nélkül lepalackozni a maradékcukros borokat. Fontosnak tartom hogy kerüljük a fajélesztőket, mert kutatások szerint az erjedés első harmadában a spontán erjedésnél sok (3-20) törzs végzi az erjesztést, és mindegyik egy picit más-más tulajdonságot, ízt eredményez, ezért talán komplexebb, sokrétűbb bor lesz az eredmény. Fontosnak tartom összegzésként, hogy csak nagyon alapos átgondolás után avatkozzunk be a bor életébe, talán a szüléshez lehetne ezt leginkább hasonlítani, a mi szerepünk a figyelés, segítés és csak probléma esetén a beavatkozás.

Fehérboraidat több napig tartó héjon áztatással készíted, mi ennek a jelentősége?

Ebben a kérdésben azért még nincsenek végső válaszaim, de bizonyos fajtáknál (például a cserszegi fűszeres) biztosan maradni fogunk ennél a módszernél, hiszen így vastagabb, olajosabb, intenzívebb illatú és aromájú bort kapunk. Csak fenolosan teljesen érett szőlőnél célravezető ez a módszer, aminek előfeltétele a komoly hozamkorlátozás (nálunk ez átlagosan egy kg/tőke).

Szerinted, mi teszi a kézműves bort?

Egyértelmű behatárolás természetesen nincsen, de a túlrelativizálás még károsabb. Szerintem ez egy szemlélet, világlátás, a természethez és az alkotáshoz való viszonyulás. Én azt az objektív választ szoktam adni, hogy véleményem szerint két kategória van: amikor a gazda és családja minden mozzanatot maga végez a folyamat során, az a legtisztább, nem relativizálható kézművesség.

A kézművesség felső határát  a szőlész-borászkodásban ott húznám meg, ahol még a gazda saját maga minden fontos munkaművelet után egyesével tudja kontrollálni az eredményt és kiigazítani az esetleges hibákat. Például fürtválogatás után minden soron végigmegy és ellenőrzi a munkát, a pincében meg minden egyes hordót saját maga rendszeresen megkóstol. Minél nagyobb a személyes jelenlét, annál nagyobb a kézművesség foka. Szóval bennem ez nem fekete-fehér kérdésként merül fel, sokkal inkább egyféle "kézművességi skála" jelenik meg a szemeim előtt. A nagyobb méret
óhatatlanul sztenderdizáló munkamozzanatok, technológiai lépések, kompromisszumok bevezetéséhez vezet.

Nálunk mindent én végzek, a szőlő gépi munkáin kívül, valamint idén először volt kapálni mellettem pár napot egy napszámos bácsi. A borászkodában csak a bogyózásnál segített ugyanő föladogatni a ládákat. Ezen kívül a metszéstől kezdve a hajtás- és fürtválogatáson át egészen a borfejtésig és a címkézésig saját két kezemmel végeztem minden munkát.

Kérlek, mesélj egy kicsit a Magyar frankos szőlőről!

A fajtát az ötvenes években nemesítette idősebb Kozma Pál, Kékfrankos és Muscat Bouchet keresztezésével. Gyöngyöspatára a hetvenes évek elején került egy kis kísérleti parcella, ebből szereztünk meg 2006-ban egy kis darabot. Kedvelem a fajtát és szerintem nagyon nagy lehetőségeket rejt, leginkább azért, mert nagyon telt, zamatgazdag, egzotikusan fűszeres bort ad. Több a színanyaga is, mint a kékfrankosnak, valamint hamarabb is érik kicsivel. Terveim szerint idén készítünk először belőle külön vörösbort, egyelőre nagyon ígéretes. Fél kg/tőke alatt volt a terhelése, ezért csak egy szerednyei hordónyi lesz belőle.

Kedvenc szőlőfajtá(i)d?

Kadarka és Rajnai rizling. Ezekből szeretnék telepíteni is legjobb területeinkbe. Olyan savszerkezetet, mint amilyet a rajnai képes adni, szerintem egyetlen más fajta sem tud, persze ezt jó esetben elegancia, és gyönyörű zamatok kísérik. A kadarka pedig  a mi "pinot noirunk", a legszebb magyar vörösborok zöme szerintem ebből a fajtából készült. Kevesen tudják, de a filoxéra előtt két évszázadon át a Mátrában is a kadarka volt a meghatározó fajta, és nem lehetett rossz, látva az akkor épült borkereskedőházakat Gyöngyös történelmi városrészeiben.

De a birtok középpontjában a kékfrankos áll, ami szerintem nagy kincsünk: a termőhely értékeit megjeleníteni képes, komplex bort is adhat, de mindezt kellemesen gyümölcsös aromatikával. Emellett a legmegbízhatóbb fajta, biztosan érik és nagy a szüret intervalluma, nem rothad szinte egyáltalán.

Fehérben a birtok alapjának az olaszrizlinget tervezem hosszú távon is.

Mik a terveid a jövőt illetően? (Tervezel esetleg egy újabb szőlőfajtát megjeleníteni repertoárodban, esetleg gondolkodsz egy újabb borstílus
kipróbálásán?)

Nagyon várjuk már hogy pinot noirunk igazán megmutassa mire képes (idén még csak 30 liternyi lett). Minőségben a majdani rajnai rizling és kadarka telepítésünktől várom az abszolút csúcsminőséget a birtokon, a jelenlegi kékfrankosok mellett. Különösen izgat a házunk feletti meredek, meszes talajú déli lejtő telepítése, itt karós szőlő lesz. Jelenleg két hektáron gazdálkodunk, azt szeretném, hogy maximum ennek a duplájánál megállhassunk, hogy megmaradjon a termelés személyes jellege és hogy maradjon időm a családomra. Nagyon szeretnék ezenkívül "hobbiból" más dolgokat is kipróbálni: szörpök, lekvárok, aszalt gyümölcsök, olajok jelennek meg álmaimban.
Nagyon szeretnék egy saját traktort, az élő talajnak szerintem óriási jelentősége van a minőség szempontjából. Szeretnék majd valamikor eljutni Burgundiába és a híres német rizlingtermő területekre, de már akkor is boldog lennék ha magyar barátaimat-kollégáimat is többször tudnám meglátogatni.