Amikor egy borász úgy dönt, hogy megpróbálja a természet adta csodákat kiaknázni, tulajdonképpen fogalma sincs, hogy mivel is fog találkozni. Ez annyira különc világa a szőlőnek és bornak, hogy időnként szinte már az emberi elmét meghaladó dolgokkal találkozom, és gyakran nem is igazán értem. Nagyon sok lemondással, kockázattal és küzdelemmel jár, az ember nemcsak a külvilággal, a családjával, hanem időnként saját magával is küzd, hogy az örültnek tűnő ötleteit megvalósítsa. Néha elgondolkozom rajta, hogy van-e valami értelme ennek az egésznek, viszont amikor a poharamba kerül egy-egy csoda, akkor úgy érzem magam miatt már megérte. Azonban ahogy ma reggel elolvastam ezt a gondolat és élmény sorozatot, rádöbbentem, érdemes volt ennek a bornak megszületnie! Köszönöm. Zsófi

Kettő óra dekantálás után 16-17 fokon fogyasztva olyan perverz módon orrbavágó illatorgia fogadott, hogy csak abban tudtam bízni, nem az én tapasztalatlanságom és szűk látásom mondatja velem az "egyedülálló", és "példanélküli" jelzőket. Minden szippantás egy-egy újabb diakép emlékeim vetítővásznán. Úgy értem, hogy hihetetlenül egyértelmű utalásokat sorakoztat minden egyes benne (illatban) fellelhető gyümölcsről. Kóstoláskor óriási kő esett le a szívemről, hiszen féltem, hogy ez a gyönyörűség már kevéssé lesz izgató közelebbről megismerve, de szerencsére nem így lett. Ízvilága többszöri korty után is más és más csodálatos élménnyel gazdagított.Sok féle bort volt szerencsém megkóstolni az eddigiek során, rengeteg kitűnővel is találkoztam, de hiába az utánaolvasás, a pontszámok, a sznob gondolatok(márpedig akkor is ez a jó, mert x pontot kapott, drága, stb.) nem igazán találtam "azt" az utat. Ám valahogy most az volt az érzésem, sőt mondhatom, hogy meggyőződésem: HAZAÉRTEM! Tisztelet a TERMÉSZET adományának csodálatos közvetítéséért, köszönjük Zsófi!