A kézműves bor jellemzője -többek között-, hogy az évjárat rányomja bélyegét. De ez is a lényeg, ha jobban bele gondolunk. Szászi Endre 2010-es Szürkebarátja elődeinél még határozottabban hordozza ennek az extrém évnek a jegyeit és én ezért -is- szeretem, nagyon...

 

Világos aranysárga megjelenés. Illatában aszalt gyümölcsök, citrusok és ásványos karakter jelenik meg. Kóstolva száraz, savai -az évjárati adottságoknak megfelelően- szinte szárnyalnak, az öt alapíz közül a sós jellemző leginkább a kortyra. Teste kellően telt, de ez kevésbé jut érvényre a kóstolás során, mivel a savak még ezt a jókora testet is könnyedén lendületben tartják. Ízében citrus-ásvány karakter adja az ütemet, az aszalt gyümölcsök itt is megjelennek ugyan, de sokkal szolidabban, mint az illatban történt. Utóíze szép hosszú, természetes. A Szent György-hegy, az évjárat és Szászi Endre hármasa ismét szépet és megismételhetetlent alkotott! 11-13°C-on fogyasztva salátákhoz, halakból és fehérhúsú szárnyasokból készített étkekhez ajánlom kísérőként.