Ráspi ritkán alkot házasított bort, a Mágus speciell az. S mi az összetétele? Nem tudom, de olyan nagyon nem is érdekel. Miért? Mert teljesen mindegy. Ha jó a bor, akkor azért, ha pedig nem jó, akkor főleg nem vagyok rá kíváncsi! 

 

Közepes intenzitású rubinvörös szín. Illata szinte berántja a szobába Fertőrákost: fejeket lehúzni, a vákuummal néhány paladarab is érkezik! Kóstolva száraz, sós, savai pikánsak, tanninja selymesen simogat, alkoholja enyhén melegít. Íze kopog a kövektől, éééééssssss rá is haraptam egyre!  Utóíze hosszú, csilingelően tiszta és természetes. Komplex egy "itóka", az biztos. A Mágus néhány éve készült először, de minden bizonnyal nem esem a túlzás vétségébe azzal, ha azt mondom, hogy máris egy igazi Ráspi Klasszikus. Nekem az. 16-17°C-on fogyasztva kacsából, libából, sertésből, bárányból, kecskéből, vadakból és belsőségekből készített fogásokhoz ajánlom kísérőként, s ha marad még a butelkában egy-két pohárnyi, érdemes egy kis fehérpenészes lágysajtra is ráijeszteni vele!