A bor a borvidék méltán híres szőlőfajtájából, a cirfandliból készült. (Ausztriában ugyanez a szőlő Zierfandler néven működik, ám nem összetévesztendő az Amerikában kedvelt Zinfandel, egyébiránt kékszőlővel!) Színe mély aranysárga, ami egyértelmű mutatója az igen érett állapotban szüretelt szőlőnek. Illata tiszta, diszkrét, elegáns, ásványosság a lényegi meghatározója, amit érett fehérhúsú gyümölcsök támogatnak a háttérből szolidan és szépen.

Kóstolva száraz, savai elegánsan kerekednek, teste sűrű, húsos, enyhén „molett”, szóval van benne anyag... Egyértelműen nem egy össze-vissza ugrándozó filigrán modellről beszélünk, a bor telt, s bizony kifejezetten csábos. Egyéniség a legjavából. Érett, most kell fogyasztani, most a legszebb. 12-13°C-on fogyasztva tartalmas, akár zsírosabb, rusztikusabb étkek mellé, pl. egy jó sertéssült kísérőjeként tudnám elképzelni. Ha tehetjük, felbontás után dekantáljuk és legalább fél órát hagyjuk pihenni. Meghálálja a törődést!