Legalább tíz éve nem volt poharamban zengő. Mikor aztán szeptemberben először kóstoltam ezt a nedűt, hirtelen az az érzésem támadt, mintha még sosem találkoztam volna e fajtából készített borral...

 

Színe intenzív aranysárga. Tiszta illatában ásványok, túlérett fehérhúsú gyümölcsök, aszalt sárgabarack tűnik fel. A 14 g/l cukortartalom kellő nyomatékkal, de a tolakodás szintjétől távol tartva magát, lezser eleganciával tudatja jelenlétét. Jól áll neki, hogy félszáraz. Olyannyira, hogy egy-két korty után meg is fogalmazódik bennem, miszerint talán hiányozna is az a kis cukor, ha nélkülözni kéne társaságát. Savai vibrálva haladnak végig a nyelven, s ez élteti a bort, él a bor... Felszínén érződik a finom cseranyag, amit a hordós érlelés során nyert és ezt is szépen viseli. Olyan ez, mint amikor valakire azt mondják, hogy "ha zsákot húzna magára, még az is jól állna neki". ;) A dübörgő ásványosság persze mindvégig felemelt kézzel integet nehogy ne vegyük észre, gyümölcsössége pedig szaftos körtére emlékeztető aromajegy formájában csúcsosodik ki és marad az utóízben végig. Na ez egy nagyon komoly bor. Rusztikusabb fogások kísérőjeként tudom elképzelni, meg úgy általában amikor csak jólesik!

 

Talaj: gránit

 

 

3250Ft/palack/0,75l (4335Ft/liter)