Döntően az Úrráteszi dűlőből származó kékfrankos, amihez egy hordónyi peresi magyar frankos került házasításra. A magyar frankos – ahogy az nevéből is kitűnik – egy magyar szőlőfajta, melyet kékfrankos és muscat bouchet keresztezésével hoztak létre…

 

Színe közepes intenzitású rubinvörös, lilás-rózsaszínes széllel. Illata igen gazdag, elsősorban aszalt piros és fekete bogyósgyümölcsökre emlékeztető aromákat fedezhetünk fel benne, virágok által kísérve, s ásványos jegyekkel körül ölelve: egyszerűen pazar! Kóstolva száraz, sós, s az ásványosság sokkal dominánsabban jut benne érvényre, mint az illatban. Tanninja elegáns, finom simogató érzetet fejt ki, alkoholja kellemesen melegít, teste masszív, de nem esik túlzásba, elegáns! Fiatal kora ellenére már most elmondható a borról, hogy nagyon komplex, összetett képet mutat. Ha lehetőségünk van, dekantáljuk  fogyasztás előtt nyugodtan, de közvetlenül a palackból kitöltve is nagyon szép formát mutat. 16-17°C-on fogyasztva a legtöbb olyan étel mellé el tudom képzelni kísérőként, melyek vörösbort igényelnek, különösen sültek mellé ajánlom.

 

Alapkőzet: anedzittufa

Talajtípus: andezittufa-törmelékes-, mészmorzsalékos-, agyagos barna erdőtalaj