Somlói Apátsági Pince
A különleges talaj, az egyedi klíma, a remek kitettségű hegyoldal, magukban hordozzák a lehetőségét annak, hogy egészen kivételes borok szülessenek e vidéken.
A Somlói Apátsági pince neve nem a véletlennek köszönhető: nagyszerű szőlőterületeik ugyanis egykoron a Pannonhalmi Apátság birtokában voltak!
Somló minden kétséget kizáróan hazánk egyik legtehetségesebb borvidéke. A különleges talaj, az egyedi klíma, a remek kitettségű hegyoldal, magukban hordozzák a lehetőségét annak, hogy egészen kivételes borok szülessenek e vidéken. Ha pedig egy pincénél igazi fanatikusok bábáskodnak a szőlő és a bor fölött, akkor a lehetőségből valóság lesz. Vagy ha úgy tetszik: a lehetőségből Somlói Apátsági bor lesz...
Márai Sándor szavai akkor nyertek számomra végképp értelmet, amikor megkóstoltam az elsőbort e pincétől:
"Ha megöregszem pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek aki tudja hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a halált."
A "Hazai borvilág kortársművészei" című riportsorozatunkban ezúttal a Somlói Apátsági pince színeiben Balogh Zoltán válaszolt kérdéseinkre!
Honnan a bor iránti, olyan szintű szeretet/alázat/tisztelet, hogy
borkészítésre "adtad fejed"?
borkészítésre "adtad fejed"?
Drága nagyapámat láttam a Somlón szőlészkedni, bort készíteni és volt egy
varázsa annak, hogy a nagymama a konyhakertben megtermeli a krumplit,
zöldséget, gyümölcsöt a papa meg a pincében a bort. Az önellátás és a teremtés
vonzása, mint amikor valaki magára főz és maga fogja ki a halat amit megsüt. Hogy ez alázat lenne avagy tisztelet azt nem tudom, aszisztálni valaminek a születéséhez ma, ami tegnap nem volt és holnap lesz, az nagyszerű érzés.
Miért éppen Somló?
Ez sosem volt számomra kérdés, a nagyszülők kicsiny szőlőjében töltöttem
gyermekkorom nyarainak a felét, hordtuk a venyigét, szüreteltünk és
kalandoztunk a Séd forrás körüli "őserdőben". Nekem hegy az egy van és az a
Somló.
Megyőződésem, hogy Ti kézműves borokat segítetek a világra: szerinted mi
teszi a "kézműves bort"?
teszi a "kézműves bort"?
Húha, de hosszan lehetne választani. Talán még egy doktori disszertációnak is
sok lenne ez a téma. Ha röviden kell válaszolnom - ami nekem mindig nehéz -
akkor azt mondanám, hogy a kézműves borászat az amikor a mennyiség és a piac
által elvárt stílus érdekében sosem kötünk olyan technológiai kompromisszumot
amely a technológiát helyezné előnybe az emberi munkával szemben. Amikor a
gépek tudása és a vegyszerek biztonsága, meg a technológia kiszámíthatósága
prioritást kap az emberi munka és a tudással szemben akkor ott elvesztünk valamit. A kézművességgel vállaljuk a kiszámíthatatlan mennyiséget, az évjáratonként változó stílust, tartalmat. Ez a szép szavakon túl egyébként például azt jelenti, hogy inkább alkalmazok embert aki kaszál és kapál minthogy az emberi munkát kiiktatva (és jóval
olcsóbban) mondjuk gyomirtószert használjak. Inkább munkát adok egy vásárhelyi
szőlőmunkásnak, minthogy a vegyszerkereskedőnek és gépgyártóknak a zsebét
tömjem. Ilyesmi felelőséget jelent szerintem a kézművesség.
Általában kevés szó esik a szőlőben zajló munkálatokról: nálatok mit jelent
a "növényvédelem", mit szabad és mit nem?
a "növényvédelem", mit szabad és mit nem?
A növényvédelem azt jelenti, hogy megvédjük a növényt :) Na jó, a viccet
félretéve, a növényvédelem a szükséges rossz, aminek megpróbáljuk a minimálisra
csökkenteni a mennyiségét. Kizárólag úgynevezett zöld és környezetkímélő
szereket használunk, amik nem lassítják az érési folyamatot, garantáltan
eltűnnek a gyümölcsből mire szüretelünk, valamint elsősorban a szőlőnövény
saját ellenállóképességét igyekszünk növelni, például alacsony terheléssel. A
programszerű növényvédelem helyett az úgynevezett lutte raisonée szemléletet,
vagyis a szükségszerű küzdelem elvét követjük, akkor és annyit permetezünk
amennyit minimálisan kell és csak akkor amikor kell. A gyors reagálás a
fertőzésekre és a folyamatos jelenlét az ültetvényben ennek alapfeltétele.
Hogy mit nem szabad? Hú, az hosszú lista :)
Ugyanez a borkészítésben: mit szabad és mit nem, ha a kéműves szellemiség
tengelyén mozgunk?
tengelyén mozgunk?
Ként a szükséges minimális mennyiségben és bentonitos derítés. Ezeken kívül
semmit a musthoz, borhoz nem adunk és semmit el nem veszünk. Erjesztéshez,
érleléshez pedig magyar tölgyfahordókat használunk.
Úgy emlékszem egyszer azt mondtad, hogy a szőlőt mindig egy kicsit később szeditek a teljes érettség állapotánál, mert ebben hisztek. Mi ennek a jelentősége?
Igen, a szőlőt mi akkor szüreteljük amikor megszűnik a lékeringés és tökéletesen érett a gyümölcs. Ezen döntés mögött egyrészt az áll, hogy szeretnénk testes, koncentrált, tartalmas, komoly beltartalmi értékkel bíró borok születéséhez bábáskodni. Másrészt az gondoljuk, hogy a maximum a maximum, a majdnem tökéletes az nem tökéletes. Van az a mondás, hogy "ami csak olyan mint, az nem az" :) Érted, ami olyan mint egy Picasso az nem Picasso... Szóval ami olyan mint az érett az nem érett. Az érett az érett. Ha lehet még a szőlő 1%-kal érettebb, akkor vállaljuk a rizikót. Inkább legyen 100 liter a lehetőségeinkhez és a képességeinkhez képest tökéletes mustunk, mint 200 liter majdnem tökéletes. Szeretném minden évben úgy kóstolni az új borunkat, hogy tudom, ebben minden benne van ami benne lehet, a természet mondja meg, hogy mi az elég és nem én. Néha ez hatalmas szárazanyagtartalmat és oriási testet ad,
néha pedig vékonyabb, könyedebbet. Ne rajtunk múljon, hogy mi az adott évben
az adott fajtával a maximum.
Jó tíz évvel ezelőtt a Somló hegyen bármelyik borásszal beszéltem is, azt mondta, hogy a juhfarktól soha ne várjak nagy borokat, mert nincs azzal a tehetséggel megáldva, hogy arra képes legyen. Aztán amikor megkóstoltam a juhfark borotokat, az volt az érzésem, hogy nem a szőlőből hiányzott a tehetség... Mi erről a véleményed?
Hát igen, én is emlékszem ezekre a véleményekre. Persze, tőkénként 3-4kg
terheléssel sokat nem is lehetett várni és ilyen hozammal tényleg csak tíz
évente egyszer lehet használható juhfarkot szüretelni és a többi évben csak
brutális és karcos savakat ad a juhfark. 2001-2003 között kisérleteztünk többfajta tőketerheléssel, hosszabb rövidebb áztatással és kiderült, hogy alacsony terheléssel, kíméletes növényvédelemmel és áztatással bizony csodára képes a juhfark, mert úgy tud koncentrált, zamatos mustot adni, hogy a savakat közben nem dobja el. Sőt az érés során rendkívül izgalmas savakat tud adni.
Kedvenc szőlőfajtád? :)
Haha :) ez a beugrató kérdés? Na jó, bevallom a személyes kedvencem a Tramini.
Nagy vágyam, hogy úgy sikerüljön egy koncentrált bor készíteni belőle, hogy ne
legyen cafkásan, gejl unalom. Harsány fajta, direkt és intenzív, nehéz
megzabolázni, mert minél érettebb annál könyebben veszti el a savait. Ezért
egy nagy kihívás a Traminivel dolgozni.
Terveitek a jövőt illetően? Terveztek esetleg egy újabb szőlőfajtát megjeleníteni repertoárotokban, esetleg gondolkodtok egy újabb borstílus kipróbálásán?
Hát ugye, aki ismeri a borainkat az tudja, hogy egy komoly fajtával még adósok
vagyunk. Ez a Furmint. Eddig mindig közbejött valami, vagy a lisztharmat,
vagy a jégverés, vagy mi rontottunk el valamit és nem sikerült olyan Furmintot
értelmes (szóval nem 30 palacknyi) mennyiségben készíteni amit vállalnánk.
Talán a 2008-as Furmint - ami még hordóban van - már rendben lesz és a 2009-
es is ígéretes. Magas a léc a furmint esetében és a saját elvárásaink is komolyak. A Furmintos területünk talán legizgalmasabb talajszerkezet és művelésmód szempontjából. Ilyen lehetőségekkel középszerűt teljesíteni nem szabad. Szeretnénk a kötelező feladatot teljesíteni és kihozni az öt alapfajtából a maximumot és mindegyikkel megtalálni a saját hangunkat. Új fajtaként a rajnai rizling, mézes és sárfehér fajták izgatnak minket. A rajnai ültetvényünk 2009-ben már adott némi bort.
Újabb stílust? A mostani választott stílusunkban is kezdők vagyunk és még nagyon sok a lehetőség ebben az iskolában is. Az biztos, hogy egy izgalmas újdonság megmutatását 5-7 év kisérletezés és keresgélés előzi meg. Egyik napról a másikra nem lehet formabontóan új de egyben értékes dolgot csinálni. Mindig vannak futó kisérleteink, néha meglepődünk és néha pedig szomorkodunk az eredményeken. Az biztos, hogy minden évben igyekszünk valami érdekeset mutatni a fogyasztóinknak. Idén például a Tramini volt az ami újdonság volt, de van még a tarsolyunkban meglepetés :)
A pince honlapja itt érhető el: www.juhfark.hu
»
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges