Ráspi egy igazi egyéniség. Mind éttermében, mindpedig pincéjében, a megszokottól eltérő kerékvágásban haladnak a dolgok, erről úgy általában senki sem nyit vitát... Borai a legnehezebb olvasmány kategóriában neveznek, s ennek megfelelően sokan tolják homlokukra a szemüveget, amikor az első kortyot megízlelik. Ugyanis olyan borok ezek, mintha nem is szőlőből készülnének, hanem egyenesen a csillámpala kifacsart levét töltené a palackba. "Kő-Juice". Talán így lehet legjobban körülírni annak a bornak a típusát/stílusát, amit a Fertőrákos környéki, nagy tehetségű szőlőterületek terméséből a palackba segít. Ha valaki még nem találkozott terroir borral, de kiváncsi, hogy az milyen is lehet, bontson fel egy palack Ráspi bort, s a kérdés, nem kérdés többé!

A pince honlapja itt érhető el: www.raspi.hu

 

Borász családba születtem, valószínűleg nem kerülhettem el a sorsomat.
Fantasztikus lehetőségek, mélységek és rendkívüli kihívás.

Általában kevés szó esik a szőlőben zajló munkálatokról: hány hektáron
gazdálkodsz, hogyan gondozod a növényeket?

21 hektáron gazdálkodunk. Van egy ilyen mondás: "csak a boldog tőke
tudja a legjavát adni, úgy ahogy az ember is". Emelett nagyon fontos még a
küzdelem. Ez azt jelenti, hogy a köves talajból csak nagy küzdelem árán
tud fennmaradni a szőlő, és az sem mindegy, hogy miből építi fel magát a
növény. Ezáltal sokkal hosszabb életű, hosszabb ízű borok születnek, (
azt írtam az egyik palackomra, hogy a bor komplexítása és mélysége
beszél a küzdelemről). A leges legfontosabb azonban az volt, hogy megfelelő
helyen, megfelelő korú ültetvényeket válassztottunk. Csak a szépségre és
a harmóniára törekszünk. A szépség és a harmónia nem tévesztesztendő
össze a bor vastagságával, a bor sötét színével, a tannin érzetével,
mert ez a három dolog mind technikailag befolyásolható. Ugyanúgy, mint a
zenében és a festészetben: nem az a legszebb zenemű, amibe a
legtöbb hangot használtuk fel, és nem az a legszebb festmény, amibe a
legtöbb festéket használtuk fel. Harmónia, harmónia, harmónia...! Ha
megtanulunk újra figyelni a szervezetünk és a testünk jelzéseire, s nem
a divatirányzatnak megfelelő viselkedésiformát próbáljuk követni, akkor
megtörténik. Azt szoktam mondani, hogy az a jó bor amitől libabőrösek
leszünk. Ültetvényeink álatalában alacsony művelésűek, kevés termőrüggyel, nagyon-nagyon sok válogatással és zöldmunkával dolgozunk. Nem használunk rovarírtókat, helyette ragadozó atkát telepítettünk be. Csak réz alapú és gyógynövényekkel permetezünk, azt is nagyon kevésszer.

A kéművesség tengelyén mozogva, szerinted mi az ami belefér az ilyen
szellemiségű borkészítésbe, s mi az, ami már nem?

Csak saját szőlőből. A borkészítés célja az alkotásvágy és nem az eladás (természetesen ez is fontos, mert másképp képtelenség volna létezni, ez a másodlagos). Átlátható mennyiségek. Szép és természethű borok, mindenféle segédanyagok és kisegítő anyagok alkalmazása nélkül. Csak a kén és a bentonit (tisztított agyagásvány) a fehérboroknál.
 
A termőhely a bor születésének bölcsője: mit kell tudnunk dűlőidről,
mitől különlegesek?

Abban különlegesek, hogy területünk 90%-a déli fekvésű és szinte egytől
egyig köves talaj. Csillámpala, mészkőbe ágyazott csillámpala és mészkőpor.

Kedvenc szőlőfajtá(i)d?

Kékfrankos és a zweigelt.
 
Terveitek a jövőt illetően?

Fennmaradni...