A területet már a 13. században is szőlőtermesztésre használták. Innen származott a Tokaji Borvidék egyik legtöbbre tartott bora, mely többek között a Rákócziakat is rabul ejtette. Azonban mint minden különlegességért, ezért is meg kellett szenvedni: a köves talaj a meredek lejtéssel együtt kivételesen nehezen művelhető, és bár az itt termő szőlő különleges minőségű, a mennyiségi bortermelés igényeit nem elégíti ki. Ezért a második világháború után a területet elhagyták, és a dűlő akácerdőbe burkolózva várta jobb sorát. A terület nagy részét a Barta család vásárolta meg 2003-ban. Ekkor kezdődött a terület mai napig tartó újratelepítése. Így ma érdekes kontrasztnak lehetnek szemtanúi az ide látogatók: a több száz éves kő teraszok között fiatal szőlőtőkék sorakoznak, melyek önkéntelenül is az újjászületésről és a jobb időkben való bizakodásról gondolkodtatnak el. Barta Károly célja, hogy e különleges területet megjelenésében és talajában egyaránt a lehető legeredetibb formájában óvja meg a következő nemzedékek számára. Mivel a birtok „átaludta” a kemikáliákat korlátozás nélkül használó évtizedeket, talaja ma is érintetlen. A szőlőművelés során  az organikus módszerek használatára törekszik. Ugyanerre törekszik a borkészítés során is: a lehető legkisebb technológiai beavatkozással, maximális tisztasággal , organikus módszerekkel készíti borait. Fontos számára, hogy borai tükrözzék különleges termőhelyük egyedi adottságait: a talaj, a dűlő fekvése, az adott évjáratra jellemző időjárási viszonyok, a borkészítésben résztvevők egyénisége, mind egy-egy egyedi és megismételhetetlen tételben öltenek testet.

 

 

Interjú Barta Károllyal, a "Hazai borvilág kortársművészei" című sorozatunkban!

 

Hogyan lettél borász, mi volt a motiváció?

Sehogy nem lettem borász sajnos. (Bár gondolkozom rajta, hogy beiratkozom az egyetemre vagy a gyöngyösi főiskolára.) A motiváció az volt a birtok alapítással, hogy valami földhöz kötődő, a gyakorlati élettel szoros kapcsolatban álló befektetést akartunk létrehozni a egyik testvéremmel. (Mivel, hogy paraszt családból származunk.) Csak így szimplán, egy mezőgazdasági befektetésként indult a "borász" sztorink. Mi csak lehetőséget adunk és olyan viszonyokat igyekszünk teremteni, hogy a borászatunkban dolgozó emberek (főként Homonna Attila - borász, Molnár Barna- szőlőművelés, vagy az első termésünkből komoly borokat létrehozó 3 borász: Bárdos Sarolta, Bott Judit, Orosz Gábor), a lehető legjobbat tudják kihozni magukból és ezen keresztül a birtokból is.

Általában kevés szó esik a szőlőben zajló munkálatokról: hány hektáron gazdálkodsz, hogyan gondozod a növényeket?

10 hektáron gazdálkodunk, nagyon-nagyon sok kézi munkával. A terület csaknem fele olyan meredek és olyan szűkek a teraszok, hogy azon gépek nem tudnak elmenni. Mivel a terület nem volt művelve az 50-es évektől 2004-ig, talaja teljesen érintetlenül megmaradt olyan állapotban mint ahogy az volt a háború előtt. Nem használunk szintetikus szereket, gyomirtókat.

A kézművesség tengelyén mozogva, szerinted mi az ami belefér ebbe az ilyen szellemiségű borkészítésbe, s mi az, ami már nem?

 

A kézművesség számunkra két dolgot jelent, egyrészt, hogy alapvetően nem használunk a kénen és a legkíméletesebb derítő szereken kívül más anyagokat. Ebben az értelemben a bor számunkra nem más mint a természet alkotása a lehető legkörnyezetbarátabb módon megtermett szőlőből. Másrészt azt is jelenti, hogy a borkészítés során minden egyes hordónk külön-külön egyedi elbánásban részesül.

A termőhely a bor születésének bölcsője: mit kell tudnunk dűlődről, mitől különleges?

Az Öreg Király dűlő déli, és dél-nyugati fekvésű 10 hektáros birtok, de ehhez tartozik még egy 17 hektáros parlag (egyelőre még kihasználatlan) terület is a Kővágó dűlőben, ami déli, dél-keleti fekvésű. Talaja igen köves, vulkanikus riolittufa, zeolit és vörös agyag is található ebben a dűlőben. A terület 80%-a részben T85-ös, részben a régi szőlőkből fellelt un. madárkás furmint klónokkal került betelepítésre, míg a fennmaradó területen hárslevelű, sárga muskotály és kövérszőlő található. A terület csaknem fele 1,4x0,8 m ill. 1x1 térállású gyalogművelésű (ami csak kézzel művelhető), míg a másik fele 1,8x1 m-es térállású alacsony kordonos művelésű ültetvény. A hektáronkénti tőkeszám igen váltakozó 10.000 és 5800 db/ha. Gyomirtók, felszívódó szerek mellőzése, hagyományos szőlőművelés.

 

 

 

Természetesen a furmint és a hegyaljai fajták.

 

Az elmúlt évben vásároltuk meg a XVI. századi eredetű Rákóczi kúriát Mádon. 2009 végéig elkészült a borászati feldolgozó és a hozzá kapcsolódó pince felújítása. Ebben az évben mindenképpen be fogjuk fejezni a ház földszintjének és külsejének felújítását. A földszinten kóstoló helyiséget, birtokkonyhát és egy kis borbemutató helyiséget alakítunk ki. Ha az időnk engedi az emeleti rész felújítását is be szeretnénk fejezni. Másrészt az év végére már kereskedelmi mennyiségben lesz borunk. Ezért a megkezdett export és kereskedelmi ügyeinkben kell előrelépni.
 

Elérhetőség: www.bartapince.com