Néhány hete kaptam Szabó Zolitól egy palacknyi hordómintát az új cirfandlijából - ma este csapra vertük, részemről egy szavazat megelőlegezve a "kő-juice" címkének! 

Antikám, mikor fogjuk végre forgalmazni?

Na szóval ez a bor olyan, mintha az ember virágcsokorral az arca előtt belefejelne egy gyümülcsöskofa friss termésekkel teli asztalába. Ugyanolyan intenzív és addig nem tapasztalt "illatgangbang"!
Ízben pedig méltó folytatása az orr perverz izgatásának.
Fogadjuk el a tényt, hogy Bálint nem készíti, hanem VARÁZSOLJA a borokat!

u.i.: ennyire még nem vártam az őszt...

A múlt: mátrai vörösbor??? muhahahahaha...
A jelen: mi vaaaaan?
Bocsánat, de akkora volt a meglepetésem, mintha egy hajléktalanszállóra belépve meglátnám J. Bondot, amint vodka-martinit kortyolgatna a gránit bárpultnál... Komolyan, ez a bor olyan mint a 007-es, testes-de nem agyonra kigyúrva-elegáns szmoking, és első ránézésre nem hinnéd, hogy milyen képességekkel rendelkezik.
azazhogy:
Az ember leheveredik a mátrai hegyek alá és élvezi a természetet, miközben a sziklákon végigfolyó bor a szájába csordogál finoman magábaoldva a kőzetet. Fantasztikusan érzéki az ásványosság aláfestése a természetes gyümölcsösségnek. Hihetetlen...

Csak ismételni tudom önmagam: mi vaaaaan?

Na kérem, nekem már volt dolgom traminihez, de mit képzel magáról egy ilyen "traminicske", hogy már-már aszúkat megcsúfoló "illatatombombát" vet be véletlenül sem erre számító orrom ellen. De most komolyan, olyan magasságok ezek amiket nem sűrűn tapasztaltam. Kóstolva ugyan az amire számítottam az illatok alapján-fantasztikusan ott van a gyümölcs maga és egyéb megfelelő mértékben és módon jelenlévő díszítések, a test is illendő mértékben, és azok a savak...és itt elfogytak a szavak.

Kettő óra dekantálás után 16-17 fokon fogyasztva olyan perverz módon orrbavágó illatorgia fogadott, hogy csak abban tudtam bízni, nem az én tapasztalatlanságom és szűk látásom mondatja velem az "egyedülálló", és "példanélküli" jelzőket. Minden szippantás egy-egy újabb diakép emlékeim vetítővásznán. Úgy értem, hogy hihetetlenül egyértelmű utalásokat sorakoztat minden egyes benne (illatban) fellelhető gyümölcsről. Kóstoláskor óriási kő esett le a szívemről, hiszen féltem, hogy ez a gyönyörűség már kevéssé lesz izgató közelebbről megismerve, de szerencsére nem így lett. Ízvilága többszöri korty után is más és más csodálatos élménnyel gazdagított.Sok féle bort volt szerencsém megkóstolni az eddigiek során, rengeteg kitűnővel is találkoztam, de hiába az utánaolvasás, a pontszámok, a sznob gondolatok(márpedig akkor is ez a jó, mert x pontot kapott, drága, stb.) nem igazán találtam "azt" az utat. Ám valahogy most az volt az érzésem, sőt mondhatom, hogy meggyőződésem: HAZAÉRTEM! Tisztelet a TERMÉSZET adományának csodálatos közvetítéséért, köszönjük Zsófi!

Első kép: számban A KÉKFRANKOS, Ráspi ül a hátamon és minden egyes nyeletnél a fejemet a csillámpalához csapkodja...azt hiszem ez kimeríti a különös kegyetlenséggel elkövetett kóstoltatás tényállását! RÁSPI NOOOOOORMÁLIS VAGY?! Ki a franc akarna úgy bort inni, hogy minden korty mellé a szájában egy szívószállal a talaj mélyéről az ásványokat szürcsölgeti VÁLASZ: ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN!!! Hiszen lassan tisztul a kép(szellőzik a bor)és az előzőek egészen valószerűtlenül egyensúlyos, egyenletes amplitudójú rezgésekbe váltanak. Feljelentés visszavonva...